"Lelki társ. Két kis szavacska,. És gy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy van valahol valaki, aki őrzi kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember? És ha szeretünk valakit, de nem müködik a dolog, akkor azt jelenti, hogy az illető nem a lelki társunk?"
Tegnap megkértem Gábort, hogy legyen otthon délután, és rakja össze a cuccaimat amik nála vannak, mert elmegyek értük. 2 napig csendben voltam, vártam, és nem keresett...amire számítottam. Mondtam hogy ez így nem megy, ha valaki szeret - ahogy azt ő állította, az két nap alatt ha gondol rám, akkkor felhívna. Mondta hogy majd megbeszéljük. Én nem akarom, ez nem megy.
Otthagyom mert szeretem, és ebben már mind a ketten csak szenvedtünk.
Amíg tisztelni nem tudja a partnerét - ez minden párkapcsolatra igaz - addig nem is lesz kapcsolata. Amíg mindent a "Majd megbeszéljük" mondattal akar elintézni, addig túl önző egy kapcsolathoz. Én pedig jobbat érdemlek...
Reggel amikor sétáltam haza a buliból nyugodt voltam, hosszú idők óta először. Az egyedüllétnek megvan ez az előnye...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Hello Srác!
Miért olyan szekérre akarsz feljutni, amelyik nem vesz fel?
Már a karácsony és szilveszter is gáz volt. Aztán még egy hónapig kínlódni??? Minek?
Ugye tudod, hogy csak azt lehet megalázni aki, hagyja magát?
Szeva:) vívódsz rendesen,mint minden érző ember. Ez nem baj, csak légy észnél, hisz nem csak a szívével lát az ember!
Post a Comment