Elmélkedés...

Gáborral volt g kisebb incidensem múlt pénteken.

Akkor fogalmazódtak meg bennem az elábbi gondolatok, az írás megint segített kicsit: (lustaságból copy-paste)
Du. fél 3. Még mindig ébren… jár az agyam. …rajtad… magamon… kettőnkön gondolkodok.
Ilyenkor régen mindig írtam.
Küzdelmes közel 3 hónap. Ami az elején olyan könnyű és könnyed volt, az annyi vívódással járt a végén.
Az utóbbi egy hónapban egyre gyakrabban éreztem, hogy nem biztos, hogy akarok olyan valamiért küzdeni, ami nem is az enyém… Vagy legalábbis csak reméltem hogy az enyém…
Ennek az egésznek könnyedén, természetesen kellene-kellett volna menni.
Meddig kell küzdenünk valamiért, meddig harcolunk valamiért, amiben mi magunk sem vagyunk biztosak…bíztatást pedig nem kapunk…
De ez nem sikerült.
Te még mindig szingli vagy, lehet hogy az is maradsz… lehet hogy nem vagy az a párkapcsolat-alkat…
Vagy az is megeshet, hogy csak ketten nem ugyanazt várjuk el egy kapcsolattól…
Pár kapcsolat vagy párkapcsolat… mindkettőnek megvannak a maga előnyei, és hátrányai is…
Pár kapcsolat: érdekes embereket lehet megismerni, lehet barátságokat kötni, lehet szexelni következmények nélkül. Megmaradunk a megszokott ritmusoknál, éljük a megszokott életünket…
Párkapcsolat: sokkal nehezebb dolog. Minden tettünknek súlya és következménye van. A régi kapcsolatok helyébe más valami, valami új dolog lép. Valaki új. A biztos emberek-barátok mellé egy új embert állítunk, valakivel összekötjük az életünket-ezzel együtt pedig elfogadjuk sebezhetőségünket, ami még nehezebbé teszi a dolgot.
Ez az érzés jöhet könnyen, és jöhet „aljas” módon beférkőzve életünkbe…
Egy valamit én is elfelejtettem… egy kapcsolat nem lehet börtön, hisz azt szeretnénk, ha az a másik ember boldog lenne mellettünk… és arról, hogy mi milyen kompromisszumokra vagyunk képesek, mennyi tudunk engedni az eddig megszokott dolgainkból az ő boldogságáért…
Máig nem tudom megmondani valaha éreztem-e szerelmet, nem merném azt állítani, hogy igen. De idővel fontossá, és első emberré váltál. Meghatároztad gondolataimat, és még bizonyos tetteimet is. Sok mindenhez, amire rászántam magam, erőt adott hogy ott van valaki, valahol. De ez számomra így van rendjén.
Még mindig nem tudom hogy melyik út a könnyebb: a könnyebb élvezetek tengerével tarkított, vagy a nehezebb, következményekkel járó… aminek a végén majd talán találok valamit… valamikor…
Most minden olyan zavaros…
…annyi mindent szeretnék még elmondani… annyi mindent szeretnék még kérdezni… annyi minden szeretnék még átélni…