Az elmúlt egy hónap néhány fejleménye....

Tudom, újra eltűntem egy jó időre… de én már csak ilyen vagyok…
Újabb próbálkozáson vagyok túl…
http://www.gayromeo.com/mmhbag
Ákos egy szeretnivaló ember, de „valószínűleg a kormániám miatt, de nem jön az az érzés amire vágyok” – mondta ő, újabb „x” egy név mellett, nekem pedig újabb 2 kellemesen eltöltött hét.
A barátnője születésnapja, 2 együtt töltött éjszaka, egy vad, hosszú szexcsata, jópár mosoly, kacaj, nevetés, és vidám pillanat, így összegezném azt, ami köztünk volt…
Közben Gáborral újabb fordulóponthoz értünk. Az elmúlt időben elég sokat találkoztunk, és úgy töltöttünk el órákat, hogy fel sem tűnt. Hétvégén elmentünk enni, vásárolni, és kimentünk a Városligetbe, leültünk egy domb tetején, és beszélgettünk vagy 2 órán keresztül…
Kezdem megérteni a helyzetet, amiben van, és kezdem a saját szerepem is megérteni…
Valahogy én vagyok-lehetek most az az ember, akitől megkapja azt, amit a (volt) barátjától nem kaphat meg: odafigyelés, és a figyelem, hogy meghallgatja valaki…
Kérdezte egy haverom, hogy miért nem alakítom úgy a beszélgetéseket, hogy dobja a pasiját, ha úgysem megy vele…
De megfogadtam, hogy nem:
1, Nem akarok még egy olyan embert, aki bizonyos idő elteltével megint azzal áll elő, hogy az előző volt az igazi…
2, Ne azért hagyja ott a pasiját, mert én meggyőzőm, hanem mert ő úgy dönt, hogy neki úgy könnyebb…
A gyakori találkozásainknak azonban megvan a hátulütője: kezdem egyre jobban azt érezni, hogy ő egy olyan ember, akiben megtaláltam azt, amit már régóta keresek…
Ma is beszéltem vele. Elmondta, hogy 2 napja áll otthon a bál, veszekednek a pasijával, és már mindent egymás fejéhez vágtak, és nem tudja, hogy ezt meddig bírja…
Én erre csak azt mondtam, hogy az ember emészt egy darabig… utána pedig elhányja magát… neki nem esett le szerintem, hogy ez nem csak az ő, hanem a saját helyzetemre is értettem…
Mindegy, majd elválik mi lesz az egészből… én itt vagyok, ha kellek neki, akár valaki, aki meghallgatja, akár majd valami több, bár ehhez a részéhez inkább nem fűzök reményeket…

Ha most itt lenne a jótündér-keresztanya (ave Shrek), akkor most azt kivánnám, hogy találjam meg azt, aki annyira leköt mint Gábor, olyan felszabadulva érezhetem magam, mint Ákossal, és legyenek gyakoriak a találkozók, mint Andrissal…ha a közelmúltból kell összerakni… :D

Végülis mindegyikükkel jól éreztem-érzem magam…
És jótündér-keresztanyák márpedig nincsenek, úgyhogy megyek tovább, és keresgélek…