The show must go on...

Már újra nem írtam egy jó ideje…
A dolgok haladnak a maguk kis saját medrükben, és jelen pillanatban úgy érzem, hogy sem türelmem, sem akaraterőm, se kedvem nincs az alakításához.
Szép „csendesen” elvagyok magamnak, és várok….
Még mindig itt ülök a irodában, ma van az áfa- és adóbevallás utolsó határideje…elvégeztem dolgom, várom hogy a főnököm is befejezze a sajátját, utána pedig megyek haza.
Zsoltival beszéltem telefonon, megyünk hétvégén megint bulizni…
Komolyan mondom, egyre jobban kezdenek bejönni ezek a szombati bulik…
Eddig is „szartam nagy ívben mindenre”, de most aztán teljesen el tudo magam engedni…
Eljutottam arra a szintre, amikor már csak az számít, hogy egy adott pillanatban a lehető legjobban érezzem magam…azért néha ezt már-már szerintem beteges módon be is teljesítem…
Akit akarok…megkapok…csak egy mosoly…és kész…
Persze most meg mindenki kapcsolatot akar?
Kinőttem én már a meséből, és jelen pillanatban úgy érzem hogy nem is akarok ezzel foglalkozni…
Úgy néz ki, hogy Lyanó 2-3 héten belül kimegy végül New York-ba, és Zsolti fog beköltözni a helyére. Kiváncsi vagyok, milyen lesz: jobb, rosszabb…de tény, mindenképpen más lesz…
Bevallom, egy rövidebb ideig elgondolkoztam azon, hogy lehet hogy meg kellene tanulnom végre egyedül élnem…elvégre is megtehetném…csak sajnos tisztában vagyok azal, hogy én igenis igénylem az emberek társaságát…és ha egyedül laknák, akkor annak megint az lenne a vége, hogy minden este bárról-bárra járnék, hogy lekössem magam…
Gáborral minden változatlan…vagy legalábbis majdnem minden…
Most újra a „nem tudunk összehozni egy találkozót” oldalát látjuk az érmének…és sajnos mostanában egyre erősebb bennem a kérdés, hogy mi értelme van így ezeknek a találkozóknak? Mert szerintem semmi… Neki biztos jó, hogy valakinek el tudja mondani az éppen aktuális problémáit…de velem mi van? Én ettől leszek talán boldog? Hát egy nagy büdös lóf@szt...én ettől minden leszek…csak épen boldog(abb) nem… És sajnos nmár nem érzem azt, hogy a látványa, vagy aközelsége kárpótol ezért…olyan ez, mint amikor egy kisgyerek nagyon akar magának egy babát a szüleitől…jó ideg sír…ordít…kiabál….reménykedik hogy ezzel talán közelebb kerül a babához…majd végül rájön hogy azt a babát nem kaphatja meg, de játszhat a már meglévő babáival… (sőt: a barátnői babáival is…:) )
Nagyjából ennyi, ami most nagy hirtelen eszembe jutott…bár kavarognak bennem a dolgok…de azok még zavarosak jelen pillanatban…

Hoppá...Kimaradt egy rész...kb 2 hete írtam...

Hét-vége(m)

Újabb hétvége a hátam mögött...újabb szemesülések önmagammal...
Zsoltit felhívtam szombaton kajázni, majd később Kata is átjött. Beszélgetések, elmélkedések, de fpleg ökörködés 3 ember, és 2 üveg Bacardi társaságában.
Kata meghívott minket a Cactus Juice-ba estére, mert hostesskedtek a Balantines-nak, de mi mondtuk Zsoltival, hogy estee az Angyalba megyünk.
Estig sikeresen magunkba borítottuk Bacardi nagy részét, majd miután Zsolti még aludt vagy másfél órátt útra keltünk. Mondván, ha már buli, akkor adjunk nekik. Zsoltinak odaadtam a szétszaggatott nadrágom, én meg felöltöztem igazi kis köcsög cuccba. Bal combon teljesen átvágott farmer, az átlátszó csíkos fekete ing, és egy kb 10 centis strasszos kereszt a nyakamban.
Indulás előtt még mondtam, hogy "Gyerekek, ezt ugye nem gondoljátok komolyan, hogy én így le fogok menni az Angyalba?" De lementem, és ahogy szétnéztem,megállapítottam, hogy ide ez tökéletesen megfelel.
Érdekes észrevétel: olyan emberek is kattogtak rm, akik még eddig nem, Budapesten ennyire trendi dolog "köcsög"-nek kinézni?
Mindegy, szerintem az emberekben lazán a világ kurvája kifejezé fogalmazódott meg az este végén...akikkel én ott smároltam?
Hajnalban eldöntöttük hogy elmegyünk a Coronitába, csak mondták, hogy előtte menjünk fel X-ékhez (nevet inkább nem írnék)
Aztán a Coronitából annyi lett, hogy a bemelegítés kisebb fajta "partivá" alakult. Így mire Zsolti is végzett, inkább hazajöttünk, mert ő rosszul volt. Gondolkodtunk még utána, hgy menjünk-e ki a Hajógyári szigetre, de mihelyt leültem a kanapére, és feltettem a láaim az asztalra, tudtam, hogy jó helyen vagyok itt...

Most hajnal 3 óra van. Zsoltiék elmente Katával még este 8 körül. Lefekütem aludni, majd arra keltem hogy Lyanóék hangosan keféltek a nappaliban, Holnap úgy érzem le kell ülnöm vele beszélgetni, hogy én marhára örülök annak, hogy együtt van a pasijával, de a házaséletet éljék ki a srácnál, mert eddig amikor itt aludtak én még sosem tudtam magam kipihenni. Ez pedig így nem ffog menni, és nem akarom azt, hogy amikor nálam majd ki fog borulni a bili, akkor a gyerek előtt ordítsam el magam...

(megjegyzés: ez utóbbi probléma úgymond megoldott...Lyanó szakított a kiskölyökkel, hogy elvileg miért, az a köv. írásomban megtalálható...)

Az elmúlt egy hónap néhány fejleménye....

Tudom, újra eltűntem egy jó időre… de én már csak ilyen vagyok…
Újabb próbálkozáson vagyok túl…
http://www.gayromeo.com/mmhbag
Ákos egy szeretnivaló ember, de „valószínűleg a kormániám miatt, de nem jön az az érzés amire vágyok” – mondta ő, újabb „x” egy név mellett, nekem pedig újabb 2 kellemesen eltöltött hét.
A barátnője születésnapja, 2 együtt töltött éjszaka, egy vad, hosszú szexcsata, jópár mosoly, kacaj, nevetés, és vidám pillanat, így összegezném azt, ami köztünk volt…
Közben Gáborral újabb fordulóponthoz értünk. Az elmúlt időben elég sokat találkoztunk, és úgy töltöttünk el órákat, hogy fel sem tűnt. Hétvégén elmentünk enni, vásárolni, és kimentünk a Városligetbe, leültünk egy domb tetején, és beszélgettünk vagy 2 órán keresztül…
Kezdem megérteni a helyzetet, amiben van, és kezdem a saját szerepem is megérteni…
Valahogy én vagyok-lehetek most az az ember, akitől megkapja azt, amit a (volt) barátjától nem kaphat meg: odafigyelés, és a figyelem, hogy meghallgatja valaki…
Kérdezte egy haverom, hogy miért nem alakítom úgy a beszélgetéseket, hogy dobja a pasiját, ha úgysem megy vele…
De megfogadtam, hogy nem:
1, Nem akarok még egy olyan embert, aki bizonyos idő elteltével megint azzal áll elő, hogy az előző volt az igazi…
2, Ne azért hagyja ott a pasiját, mert én meggyőzőm, hanem mert ő úgy dönt, hogy neki úgy könnyebb…
A gyakori találkozásainknak azonban megvan a hátulütője: kezdem egyre jobban azt érezni, hogy ő egy olyan ember, akiben megtaláltam azt, amit már régóta keresek…
Ma is beszéltem vele. Elmondta, hogy 2 napja áll otthon a bál, veszekednek a pasijával, és már mindent egymás fejéhez vágtak, és nem tudja, hogy ezt meddig bírja…
Én erre csak azt mondtam, hogy az ember emészt egy darabig… utána pedig elhányja magát… neki nem esett le szerintem, hogy ez nem csak az ő, hanem a saját helyzetemre is értettem…
Mindegy, majd elválik mi lesz az egészből… én itt vagyok, ha kellek neki, akár valaki, aki meghallgatja, akár majd valami több, bár ehhez a részéhez inkább nem fűzök reményeket…

Ha most itt lenne a jótündér-keresztanya (ave Shrek), akkor most azt kivánnám, hogy találjam meg azt, aki annyira leköt mint Gábor, olyan felszabadulva érezhetem magam, mint Ákossal, és legyenek gyakoriak a találkozók, mint Andrissal…ha a közelmúltból kell összerakni… :D

Végülis mindegyikükkel jól éreztem-érzem magam…
És jótündér-keresztanyák márpedig nincsenek, úgyhogy megyek tovább, és keresgélek…