Jópár embertől kaptam visszajelzést, hogy eltüntem, és csak most vettem észre hogy tényleg vannak emberek akik olvassák a blogomat...
Hogy miért tüntem el?
A kérdés úgy lenne helyes, hogy kiért...
Találtam valakit, most már több mint egy hónapja...
A dolgo érdekes része, hogy azt hittem olyan mint a többi...
Lesz egy buli utáni szex, és ennyi...
De kellemes csalódás, hogy nem csak ennyi lett az egészből...
Persze továbbra is megvannak a félelmeim, de úgy érzem, hogy ezeket minden egyes nap amit úgy töltök el, hogy tudom, hogy ő is ott van valahol, kicsit csitítja, és harcol a múltam emlékei ellen...
És hogy miért éppen ezt a "címet" adtam ennek a kommentárnak?
A pár hónapja tartó tombolás átcsapott valamiféle nyugalomba...
Már nem érzem feltétlen szükségét annak, hogy minden hétvégémet tomboló melegek között töltsem...
Jó vele lenni...és semmit sem csinálni...csak nézni hogy alszik, vagy ahogy mosolyog, esetleg azt amikor néha-néha zavarba jön...vagy nyűglödik...
Egy nagyon jó barátom mondta, hogy azért jó ez az egész, mert nem tudunk minden nap találkozni...így nem tudok az agyára menni :DD
Mi más történt még?
Zsoltit a múltkor - valószínűleg - elagyabugyálták buli után, így most ő is egy kicsit csendesebb vizekre evezett...
Lyanó úgy néz ki kint marad még egy jó darabig New York-ban...
Így szerintem feruár elején elköltözök innen.
Tök feleslegesnek érzem hogy ekkora lakást béreljek...hsz lényegében csak aludni járok haza...
A másik megoldás az lenne ha lakótársat keresnék, de nem hiszem hogy ez lenne a jó megoldás, meg sok kedvem sincs hozzá...
És talán ideje lenne már egyedül laknom, de ezt már azt hiszem írtam egy korábbi alkalommal...
Ma este viszont szerintem elmegyek valahová...csak még vacilálok, hogy éppen merre kellene vennem az irányt...de szerintem régi szokás szerint ebből Angyal lesz...
Szép napot minden kedves olvasónak!
Saturday, December 10, 2005
Thursday, October 20, 2005
The show must go on...
Már újra nem írtam egy jó ideje…
A dolgok haladnak a maguk kis saját medrükben, és jelen pillanatban úgy érzem, hogy sem türelmem, sem akaraterőm, se kedvem nincs az alakításához.
Szép „csendesen” elvagyok magamnak, és várok….
Még mindig itt ülök a irodában, ma van az áfa- és adóbevallás utolsó határideje…elvégeztem dolgom, várom hogy a főnököm is befejezze a sajátját, utána pedig megyek haza.
Zsoltival beszéltem telefonon, megyünk hétvégén megint bulizni…
Komolyan mondom, egyre jobban kezdenek bejönni ezek a szombati bulik…
Eddig is „szartam nagy ívben mindenre”, de most aztán teljesen el tudo magam engedni…
Eljutottam arra a szintre, amikor már csak az számít, hogy egy adott pillanatban a lehető legjobban érezzem magam…azért néha ezt már-már szerintem beteges módon be is teljesítem…
Akit akarok…megkapok…csak egy mosoly…és kész…
Persze most meg mindenki kapcsolatot akar?
Kinőttem én már a meséből, és jelen pillanatban úgy érzem hogy nem is akarok ezzel foglalkozni…
Úgy néz ki, hogy Lyanó 2-3 héten belül kimegy végül New York-ba, és Zsolti fog beköltözni a helyére. Kiváncsi vagyok, milyen lesz: jobb, rosszabb…de tény, mindenképpen más lesz…
Bevallom, egy rövidebb ideig elgondolkoztam azon, hogy lehet hogy meg kellene tanulnom végre egyedül élnem…elvégre is megtehetném…csak sajnos tisztában vagyok azal, hogy én igenis igénylem az emberek társaságát…és ha egyedül laknák, akkor annak megint az lenne a vége, hogy minden este bárról-bárra járnék, hogy lekössem magam…
Gáborral minden változatlan…vagy legalábbis majdnem minden…
Most újra a „nem tudunk összehozni egy találkozót” oldalát látjuk az érmének…és sajnos mostanában egyre erősebb bennem a kérdés, hogy mi értelme van így ezeknek a találkozóknak? Mert szerintem semmi… Neki biztos jó, hogy valakinek el tudja mondani az éppen aktuális problémáit…de velem mi van? Én ettől leszek talán boldog? Hát egy nagy büdös lóf@szt...én ettől minden leszek…csak épen boldog(abb) nem… És sajnos nmár nem érzem azt, hogy a látványa, vagy aközelsége kárpótol ezért…olyan ez, mint amikor egy kisgyerek nagyon akar magának egy babát a szüleitől…jó ideg sír…ordít…kiabál….reménykedik hogy ezzel talán közelebb kerül a babához…majd végül rájön hogy azt a babát nem kaphatja meg, de játszhat a már meglévő babáival… (sőt: a barátnői babáival is…:) )
Nagyjából ennyi, ami most nagy hirtelen eszembe jutott…bár kavarognak bennem a dolgok…de azok még zavarosak jelen pillanatban…
A dolgok haladnak a maguk kis saját medrükben, és jelen pillanatban úgy érzem, hogy sem türelmem, sem akaraterőm, se kedvem nincs az alakításához.
Szép „csendesen” elvagyok magamnak, és várok….
Még mindig itt ülök a irodában, ma van az áfa- és adóbevallás utolsó határideje…elvégeztem dolgom, várom hogy a főnököm is befejezze a sajátját, utána pedig megyek haza.
Zsoltival beszéltem telefonon, megyünk hétvégén megint bulizni…
Komolyan mondom, egyre jobban kezdenek bejönni ezek a szombati bulik…
Eddig is „szartam nagy ívben mindenre”, de most aztán teljesen el tudo magam engedni…
Eljutottam arra a szintre, amikor már csak az számít, hogy egy adott pillanatban a lehető legjobban érezzem magam…azért néha ezt már-már szerintem beteges módon be is teljesítem…
Akit akarok…megkapok…csak egy mosoly…és kész…
Persze most meg mindenki kapcsolatot akar?
Kinőttem én már a meséből, és jelen pillanatban úgy érzem hogy nem is akarok ezzel foglalkozni…
Úgy néz ki, hogy Lyanó 2-3 héten belül kimegy végül New York-ba, és Zsolti fog beköltözni a helyére. Kiváncsi vagyok, milyen lesz: jobb, rosszabb…de tény, mindenképpen más lesz…
Bevallom, egy rövidebb ideig elgondolkoztam azon, hogy lehet hogy meg kellene tanulnom végre egyedül élnem…elvégre is megtehetném…csak sajnos tisztában vagyok azal, hogy én igenis igénylem az emberek társaságát…és ha egyedül laknák, akkor annak megint az lenne a vége, hogy minden este bárról-bárra járnék, hogy lekössem magam…
Gáborral minden változatlan…vagy legalábbis majdnem minden…
Most újra a „nem tudunk összehozni egy találkozót” oldalát látjuk az érmének…és sajnos mostanában egyre erősebb bennem a kérdés, hogy mi értelme van így ezeknek a találkozóknak? Mert szerintem semmi… Neki biztos jó, hogy valakinek el tudja mondani az éppen aktuális problémáit…de velem mi van? Én ettől leszek talán boldog? Hát egy nagy büdös lóf@szt...én ettől minden leszek…csak épen boldog(abb) nem… És sajnos nmár nem érzem azt, hogy a látványa, vagy aközelsége kárpótol ezért…olyan ez, mint amikor egy kisgyerek nagyon akar magának egy babát a szüleitől…jó ideg sír…ordít…kiabál….reménykedik hogy ezzel talán közelebb kerül a babához…majd végül rájön hogy azt a babát nem kaphatja meg, de játszhat a már meglévő babáival… (sőt: a barátnői babáival is…:) )
Nagyjából ennyi, ami most nagy hirtelen eszembe jutott…bár kavarognak bennem a dolgok…de azok még zavarosak jelen pillanatban…
Hoppá...Kimaradt egy rész...kb 2 hete írtam...
Hét-vége(m)
Újabb hétvége a hátam mögött...újabb szemesülések önmagammal...
Zsoltit felhívtam szombaton kajázni, majd később Kata is átjött. Beszélgetések, elmélkedések, de fpleg ökörködés 3 ember, és 2 üveg Bacardi társaságában.
Kata meghívott minket a Cactus Juice-ba estére, mert hostesskedtek a Balantines-nak, de mi mondtuk Zsoltival, hogy estee az Angyalba megyünk.
Estig sikeresen magunkba borítottuk Bacardi nagy részét, majd miután Zsolti még aludt vagy másfél órátt útra keltünk. Mondván, ha már buli, akkor adjunk nekik. Zsoltinak odaadtam a szétszaggatott nadrágom, én meg felöltöztem igazi kis köcsög cuccba. Bal combon teljesen átvágott farmer, az átlátszó csíkos fekete ing, és egy kb 10 centis strasszos kereszt a nyakamban.
Indulás előtt még mondtam, hogy "Gyerekek, ezt ugye nem gondoljátok komolyan, hogy én így le fogok menni az Angyalba?" De lementem, és ahogy szétnéztem,megállapítottam, hogy ide ez tökéletesen megfelel.
Érdekes észrevétel: olyan emberek is kattogtak rm, akik még eddig nem, Budapesten ennyire trendi dolog "köcsög"-nek kinézni?
Mindegy, szerintem az emberekben lazán a világ kurvája kifejezé fogalmazódott meg az este végén...akikkel én ott smároltam?
Hajnalban eldöntöttük hogy elmegyünk a Coronitába, csak mondták, hogy előtte menjünk fel X-ékhez (nevet inkább nem írnék)
Aztán a Coronitából annyi lett, hogy a bemelegítés kisebb fajta "partivá" alakult. Így mire Zsolti is végzett, inkább hazajöttünk, mert ő rosszul volt. Gondolkodtunk még utána, hgy menjünk-e ki a Hajógyári szigetre, de mihelyt leültem a kanapére, és feltettem a láaim az asztalra, tudtam, hogy jó helyen vagyok itt...
Most hajnal 3 óra van. Zsoltiék elmente Katával még este 8 körül. Lefekütem aludni, majd arra keltem hogy Lyanóék hangosan keféltek a nappaliban, Holnap úgy érzem le kell ülnöm vele beszélgetni, hogy én marhára örülök annak, hogy együtt van a pasijával, de a házaséletet éljék ki a srácnál, mert eddig amikor itt aludtak én még sosem tudtam magam kipihenni. Ez pedig így nem ffog menni, és nem akarom azt, hogy amikor nálam majd ki fog borulni a bili, akkor a gyerek előtt ordítsam el magam...
(megjegyzés: ez utóbbi probléma úgymond megoldott...Lyanó szakított a kiskölyökkel, hogy elvileg miért, az a köv. írásomban megtalálható...)
Újabb hétvége a hátam mögött...újabb szemesülések önmagammal...
Zsoltit felhívtam szombaton kajázni, majd később Kata is átjött. Beszélgetések, elmélkedések, de fpleg ökörködés 3 ember, és 2 üveg Bacardi társaságában.
Kata meghívott minket a Cactus Juice-ba estére, mert hostesskedtek a Balantines-nak, de mi mondtuk Zsoltival, hogy estee az Angyalba megyünk.
Estig sikeresen magunkba borítottuk Bacardi nagy részét, majd miután Zsolti még aludt vagy másfél órátt útra keltünk. Mondván, ha már buli, akkor adjunk nekik. Zsoltinak odaadtam a szétszaggatott nadrágom, én meg felöltöztem igazi kis köcsög cuccba. Bal combon teljesen átvágott farmer, az átlátszó csíkos fekete ing, és egy kb 10 centis strasszos kereszt a nyakamban.
Indulás előtt még mondtam, hogy "Gyerekek, ezt ugye nem gondoljátok komolyan, hogy én így le fogok menni az Angyalba?" De lementem, és ahogy szétnéztem,megállapítottam, hogy ide ez tökéletesen megfelel.
Érdekes észrevétel: olyan emberek is kattogtak rm, akik még eddig nem, Budapesten ennyire trendi dolog "köcsög"-nek kinézni?
Mindegy, szerintem az emberekben lazán a világ kurvája kifejezé fogalmazódott meg az este végén...akikkel én ott smároltam?
Hajnalban eldöntöttük hogy elmegyünk a Coronitába, csak mondták, hogy előtte menjünk fel X-ékhez (nevet inkább nem írnék)
Aztán a Coronitából annyi lett, hogy a bemelegítés kisebb fajta "partivá" alakult. Így mire Zsolti is végzett, inkább hazajöttünk, mert ő rosszul volt. Gondolkodtunk még utána, hgy menjünk-e ki a Hajógyári szigetre, de mihelyt leültem a kanapére, és feltettem a láaim az asztalra, tudtam, hogy jó helyen vagyok itt...
Most hajnal 3 óra van. Zsoltiék elmente Katával még este 8 körül. Lefekütem aludni, majd arra keltem hogy Lyanóék hangosan keféltek a nappaliban, Holnap úgy érzem le kell ülnöm vele beszélgetni, hogy én marhára örülök annak, hogy együtt van a pasijával, de a házaséletet éljék ki a srácnál, mert eddig amikor itt aludtak én még sosem tudtam magam kipihenni. Ez pedig így nem ffog menni, és nem akarom azt, hogy amikor nálam majd ki fog borulni a bili, akkor a gyerek előtt ordítsam el magam...
(megjegyzés: ez utóbbi probléma úgymond megoldott...Lyanó szakított a kiskölyökkel, hogy elvileg miért, az a köv. írásomban megtalálható...)
Monday, October 03, 2005
Az elmúlt egy hónap néhány fejleménye....
Tudom, újra eltűntem egy jó időre… de én már csak ilyen vagyok…
Újabb próbálkozáson vagyok túl…
http://www.gayromeo.com/mmhbag
Ákos egy szeretnivaló ember, de „valószínűleg a kormániám miatt, de nem jön az az érzés amire vágyok” – mondta ő, újabb „x” egy név mellett, nekem pedig újabb 2 kellemesen eltöltött hét.
A barátnője születésnapja, 2 együtt töltött éjszaka, egy vad, hosszú szexcsata, jópár mosoly, kacaj, nevetés, és vidám pillanat, így összegezném azt, ami köztünk volt…
Közben Gáborral újabb fordulóponthoz értünk. Az elmúlt időben elég sokat találkoztunk, és úgy töltöttünk el órákat, hogy fel sem tűnt. Hétvégén elmentünk enni, vásárolni, és kimentünk a Városligetbe, leültünk egy domb tetején, és beszélgettünk vagy 2 órán keresztül…
Kezdem megérteni a helyzetet, amiben van, és kezdem a saját szerepem is megérteni…
Valahogy én vagyok-lehetek most az az ember, akitől megkapja azt, amit a (volt) barátjától nem kaphat meg: odafigyelés, és a figyelem, hogy meghallgatja valaki…
Kérdezte egy haverom, hogy miért nem alakítom úgy a beszélgetéseket, hogy dobja a pasiját, ha úgysem megy vele…
De megfogadtam, hogy nem:
1, Nem akarok még egy olyan embert, aki bizonyos idő elteltével megint azzal áll elő, hogy az előző volt az igazi…
2, Ne azért hagyja ott a pasiját, mert én meggyőzőm, hanem mert ő úgy dönt, hogy neki úgy könnyebb…
A gyakori találkozásainknak azonban megvan a hátulütője: kezdem egyre jobban azt érezni, hogy ő egy olyan ember, akiben megtaláltam azt, amit már régóta keresek…
Ma is beszéltem vele. Elmondta, hogy 2 napja áll otthon a bál, veszekednek a pasijával, és már mindent egymás fejéhez vágtak, és nem tudja, hogy ezt meddig bírja…
Én erre csak azt mondtam, hogy az ember emészt egy darabig… utána pedig elhányja magát… neki nem esett le szerintem, hogy ez nem csak az ő, hanem a saját helyzetemre is értettem…
Mindegy, majd elválik mi lesz az egészből… én itt vagyok, ha kellek neki, akár valaki, aki meghallgatja, akár majd valami több, bár ehhez a részéhez inkább nem fűzök reményeket…
Ha most itt lenne a jótündér-keresztanya (ave Shrek), akkor most azt kivánnám, hogy találjam meg azt, aki annyira leköt mint Gábor, olyan felszabadulva érezhetem magam, mint Ákossal, és legyenek gyakoriak a találkozók, mint Andrissal…ha a közelmúltból kell összerakni… :D
Végülis mindegyikükkel jól éreztem-érzem magam…
És jótündér-keresztanyák márpedig nincsenek, úgyhogy megyek tovább, és keresgélek…
Újabb próbálkozáson vagyok túl…
http://www.gayromeo.com/mmhbag
Ákos egy szeretnivaló ember, de „valószínűleg a kormániám miatt, de nem jön az az érzés amire vágyok” – mondta ő, újabb „x” egy név mellett, nekem pedig újabb 2 kellemesen eltöltött hét.
A barátnője születésnapja, 2 együtt töltött éjszaka, egy vad, hosszú szexcsata, jópár mosoly, kacaj, nevetés, és vidám pillanat, így összegezném azt, ami köztünk volt…
Közben Gáborral újabb fordulóponthoz értünk. Az elmúlt időben elég sokat találkoztunk, és úgy töltöttünk el órákat, hogy fel sem tűnt. Hétvégén elmentünk enni, vásárolni, és kimentünk a Városligetbe, leültünk egy domb tetején, és beszélgettünk vagy 2 órán keresztül…
Kezdem megérteni a helyzetet, amiben van, és kezdem a saját szerepem is megérteni…
Valahogy én vagyok-lehetek most az az ember, akitől megkapja azt, amit a (volt) barátjától nem kaphat meg: odafigyelés, és a figyelem, hogy meghallgatja valaki…
Kérdezte egy haverom, hogy miért nem alakítom úgy a beszélgetéseket, hogy dobja a pasiját, ha úgysem megy vele…
De megfogadtam, hogy nem:
1, Nem akarok még egy olyan embert, aki bizonyos idő elteltével megint azzal áll elő, hogy az előző volt az igazi…
2, Ne azért hagyja ott a pasiját, mert én meggyőzőm, hanem mert ő úgy dönt, hogy neki úgy könnyebb…
A gyakori találkozásainknak azonban megvan a hátulütője: kezdem egyre jobban azt érezni, hogy ő egy olyan ember, akiben megtaláltam azt, amit már régóta keresek…
Ma is beszéltem vele. Elmondta, hogy 2 napja áll otthon a bál, veszekednek a pasijával, és már mindent egymás fejéhez vágtak, és nem tudja, hogy ezt meddig bírja…
Én erre csak azt mondtam, hogy az ember emészt egy darabig… utána pedig elhányja magát… neki nem esett le szerintem, hogy ez nem csak az ő, hanem a saját helyzetemre is értettem…
Mindegy, majd elválik mi lesz az egészből… én itt vagyok, ha kellek neki, akár valaki, aki meghallgatja, akár majd valami több, bár ehhez a részéhez inkább nem fűzök reményeket…
Ha most itt lenne a jótündér-keresztanya (ave Shrek), akkor most azt kivánnám, hogy találjam meg azt, aki annyira leköt mint Gábor, olyan felszabadulva érezhetem magam, mint Ákossal, és legyenek gyakoriak a találkozók, mint Andrissal…ha a közelmúltból kell összerakni… :D
Végülis mindegyikükkel jól éreztem-érzem magam…
És jótündér-keresztanyák márpedig nincsenek, úgyhogy megyek tovább, és keresgélek…
Monday, September 05, 2005
Újabb hét a hátam mögött
Újabb hét van a hátam mögött...
Mostani hétvégémet kicsit nyugisabban töltöttem, jórészt szándékosan...
Nem utaztam haza vidékre a szüleimhez, azt meghagytam a következő hétvégére. Most már nincs halasztás, fateromat meg kell köszöntenem, nemsokára itt van a születésnapja.
Gáborral beszéltem hétvégén, mondta, hogy szívesen találkozik velem (mégsem nagyon találkozunk) és persze a mostani hétvégén sem láttam, mert most vidékre ment, ha jól emlékszem akkor esküvőre.
A neten meg valami "hetero" kiskölyök kezdett udvarolni... na az is akkor hetero, amikor én leszek apáca :)
Péntek este Lyanó elment szaunázni, én meg egy röpke mozimaratont rendeztem magamnak. (Holnap megvan az Ozptek-trilógiám dvd-n, ha már Zsolti is mindig cask mondja hogy megkapom tőle, mert már átmásolta)
Szombaton megvettem az új Ipod Mini-m (amire Lyanó persze egyből ráugrott... (mint mindenre, ami él, mozog, alacsiny, lehetőleg kopasz, nem túl szőrős, és jó segge van :) - na jó, ez most kcisit gonosz volt, de nem hagyhattam ki... :) vagy éppen mindenre ráugrik, ami neki új műszaki dolog, és vagy zenél, vagy világít... :) )
Este pedig Angyal... újabb klubtaggal ismerkedtem meg, ezúttal kicsit "közelebbről" is ( egy görög pasi -lyanó legalábbis azt mondta, hogy görög, de a neve alapján is annak mondanám, aki itt él Mo.-n, hát igen, úg látszik én sem úsztam meg, még ha így is, de nem...nem tehetek róla, jól nézett ki:) )
Regegl 4 körül haza, még egy gyors gyros, és be az ágyba... vagy i csak lett volna alvás, de feljött Peti -a szomszéd DJ gyerek- hogy nem mentek Coronitá-ba, after-party náluk. Reggel fél 7 körül mondtam Lyanónak, hogy már nem bírom, és a szemem is fáj - leginkább a fejem fájt inkább a 2 csajtól, aki úgy be volt állva, hogy még a lakásban is rajtuk volt a napszemüveg, igazi droid-módi.
Rövid pihenés után, du. Írisz hívása ébresztett akivel előző nap megbeszéltem a találkozót, csak kissé elaludtam... Sebaj, halasztottuk 2 órával, és Lyanóval meg főzettem kaját, amíg én redet raktam a lakásban...
A du. meg filmezéssel, beszélgetéssel telt... végül megérkeztek Lyanó öccséék is, és a hugát átpakoltuk az albérletébe.
( Visszaúton belefutottam egy ismerősömbe, azóta se jut eszembe a neve, és ez idegesít. Még a telefonszáma is megvan, csak éppen már a nevet nem mentettem el hozzá :S )
Na, egyelőre ennyit mára....
A.
Mostani hétvégémet kicsit nyugisabban töltöttem, jórészt szándékosan...
Nem utaztam haza vidékre a szüleimhez, azt meghagytam a következő hétvégére. Most már nincs halasztás, fateromat meg kell köszöntenem, nemsokára itt van a születésnapja.
Gáborral beszéltem hétvégén, mondta, hogy szívesen találkozik velem (mégsem nagyon találkozunk) és persze a mostani hétvégén sem láttam, mert most vidékre ment, ha jól emlékszem akkor esküvőre.
A neten meg valami "hetero" kiskölyök kezdett udvarolni... na az is akkor hetero, amikor én leszek apáca :)
Péntek este Lyanó elment szaunázni, én meg egy röpke mozimaratont rendeztem magamnak. (Holnap megvan az Ozptek-trilógiám dvd-n, ha már Zsolti is mindig cask mondja hogy megkapom tőle, mert már átmásolta)
Szombaton megvettem az új Ipod Mini-m (amire Lyanó persze egyből ráugrott... (mint mindenre, ami él, mozog, alacsiny, lehetőleg kopasz, nem túl szőrős, és jó segge van :) - na jó, ez most kcisit gonosz volt, de nem hagyhattam ki... :) vagy éppen mindenre ráugrik, ami neki új műszaki dolog, és vagy zenél, vagy világít... :) )
Este pedig Angyal... újabb klubtaggal ismerkedtem meg, ezúttal kicsit "közelebbről" is ( egy görög pasi -lyanó legalábbis azt mondta, hogy görög, de a neve alapján is annak mondanám, aki itt él Mo.-n, hát igen, úg látszik én sem úsztam meg, még ha így is, de nem...nem tehetek róla, jól nézett ki:) )
Regegl 4 körül haza, még egy gyors gyros, és be az ágyba... vagy i csak lett volna alvás, de feljött Peti -a szomszéd DJ gyerek- hogy nem mentek Coronitá-ba, after-party náluk. Reggel fél 7 körül mondtam Lyanónak, hogy már nem bírom, és a szemem is fáj - leginkább a fejem fájt inkább a 2 csajtól, aki úgy be volt állva, hogy még a lakásban is rajtuk volt a napszemüveg, igazi droid-módi.
Rövid pihenés után, du. Írisz hívása ébresztett akivel előző nap megbeszéltem a találkozót, csak kissé elaludtam... Sebaj, halasztottuk 2 órával, és Lyanóval meg főzettem kaját, amíg én redet raktam a lakásban...
A du. meg filmezéssel, beszélgetéssel telt... végül megérkeztek Lyanó öccséék is, és a hugát átpakoltuk az albérletébe.
( Visszaúton belefutottam egy ismerősömbe, azóta se jut eszembe a neve, és ez idegesít. Még a telefonszáma is megvan, csak éppen már a nevet nem mentettem el hozzá :S )
Na, egyelőre ennyit mára....
A.
Sunday, August 28, 2005
És akkor...?
Eltelt egy hét, nem írtam, nem akartam...
Régen azért írtam, mert megnyugtat...
Most újra ezért teszem...
Megismerkedtem vakaivel múlt hétvégén. Már jó ideje tudjuk, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, de csak múlt hétvégén mentünk oda a másikhoz...
Minden amit előír a papírforma, mélyen egymás szemébe nézni, megadni a számod, megkapni az sms-ét, beszélni telefonon, találkozni...
És kiderül, hogy újra beleválasztottam...
A volt pasija, akivel másfél hónapja szakított (vagy vége lett a kapcsolatuknak) most odaköltözött hozzá, és úgy tesz mintha nem történt volna semmi, minden menjen úgy, mint régen, és ő nem tudja mit tegyen: "Az idő majd eldönti..." (mondtam neki)
És ahogy kiveszem a viselkedését, döntött... kezdődik az Andrissal lejátszott játékom újra...Elnapoljuk a találkozókat, jönnek az okok-kifogások, amiket vagy elhiszek, vagy inkább (már) nem...
Érzem, hogy döntött, és elfogadom, sőt meg is értem hogy az ismeretlen helyett azt választja, amit már ismer.. Csak akkor ezt közölhetné velem is... Megtörtént már nem egyszer...És akkkor...? Az élet megy tovább...
Igaz, kicsit már kezdem hülyén érezni magam, hogy mostanában csak ilyen eseteket fogok ki, de idővel ezen is túlteszem magam... ha ő nem választ, akkor én teszem...
Régen azért írtam, mert megnyugtat...
Most újra ezért teszem...
Megismerkedtem vakaivel múlt hétvégén. Már jó ideje tudjuk, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, de csak múlt hétvégén mentünk oda a másikhoz...
Minden amit előír a papírforma, mélyen egymás szemébe nézni, megadni a számod, megkapni az sms-ét, beszélni telefonon, találkozni...
És kiderül, hogy újra beleválasztottam...
A volt pasija, akivel másfél hónapja szakított (vagy vége lett a kapcsolatuknak) most odaköltözött hozzá, és úgy tesz mintha nem történt volna semmi, minden menjen úgy, mint régen, és ő nem tudja mit tegyen: "Az idő majd eldönti..." (mondtam neki)
És ahogy kiveszem a viselkedését, döntött... kezdődik az Andrissal lejátszott játékom újra...Elnapoljuk a találkozókat, jönnek az okok-kifogások, amiket vagy elhiszek, vagy inkább (már) nem...
Érzem, hogy döntött, és elfogadom, sőt meg is értem hogy az ismeretlen helyett azt választja, amit már ismer.. Csak akkor ezt közölhetné velem is... Megtörtént már nem egyszer...És akkkor...? Az élet megy tovább...
Igaz, kicsit már kezdem hülyén érezni magam, hogy mostanában csak ilyen eseteket fogok ki, de idővel ezen is túlteszem magam... ha ő nem választ, akkor én teszem...
Saturday, August 20, 2005
Egy újabb "szétzúzom-magam" este...
Tegnap este elmentem bulizni, jó kérdés miért, jól akartam magam érezni... meg egy kicsit elmenekülni a kérdéseim elől...
Este még chateltem, és kaptam egy kérdést Andris egyik barátjától: "Akkor miért játszottátok el, azt hogy együtt vagytok? (Ez arra a mondatomra volt a reakció, hogy mondtam, hogy én ezt már egy ideje éreztem, hogy ez lesz...)
Miért játszottuk el? Talán azért, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy mi is képesek vagyunk egy kapcsolatra? Hogy túl tudunk lépni a saját magunk korlátoltságán, és egy kiadós szex után nem futamodunk meg az esetleges következményektől? Vagy csak azért, mert jól tudjuk, hogy már unjuk a "versenyt" , jó lenne most már a "kispadról" figyelni az eseményeket... vagy csak jó volt mindkettőnknek, hogy egymás mellett ébredtünk...
Sikeresen megfutamodtam, és fergetegeset buliztam. Találkoztam Zoliékkal az Action-ben, és átmentünk az Angyalba, ahol péntek ellenére jó buli volt... ( annak ellenére hogy megfogadtam az Írisszel való közös péntek esti buli után, hogy én oda le nem megyek még egyszer pénteken)
A zene is elment, és még emberek is voltak ...
És persze Zoli "hangulatjavítója"...
Reggel 5 körülig tartott a tombolás, aminek az eredménye: egy cetli névvel és telefonszámmal a zsebemben...
Alvás du.-ig, majd valamilyen emberi fejformát próbáltam magamra ölteni...
És: hívjuk fel a kedves cédulást, pár perc erejéig... a pár percből közel 2 órás beszélgetés lett...
Eddigiek szerint találkozó holnap...
Nemsokára kezdek készülődni az esti bulira (PURE) , és még a telefonszámos srácnak is megígértem hogy lehet benézek hozzá a Dokkolóba...
(utólagos megjegyzés - nem lett az egészből semmi...értem ezalatt a telefonszámos srácot)
Már egyelőre ennyit...
Este még chateltem, és kaptam egy kérdést Andris egyik barátjától: "Akkor miért játszottátok el, azt hogy együtt vagytok? (Ez arra a mondatomra volt a reakció, hogy mondtam, hogy én ezt már egy ideje éreztem, hogy ez lesz...)
Miért játszottuk el? Talán azért, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy mi is képesek vagyunk egy kapcsolatra? Hogy túl tudunk lépni a saját magunk korlátoltságán, és egy kiadós szex után nem futamodunk meg az esetleges következményektől? Vagy csak azért, mert jól tudjuk, hogy már unjuk a "versenyt" , jó lenne most már a "kispadról" figyelni az eseményeket... vagy csak jó volt mindkettőnknek, hogy egymás mellett ébredtünk...
Sikeresen megfutamodtam, és fergetegeset buliztam. Találkoztam Zoliékkal az Action-ben, és átmentünk az Angyalba, ahol péntek ellenére jó buli volt... ( annak ellenére hogy megfogadtam az Írisszel való közös péntek esti buli után, hogy én oda le nem megyek még egyszer pénteken)
A zene is elment, és még emberek is voltak ...
És persze Zoli "hangulatjavítója"...
Reggel 5 körülig tartott a tombolás, aminek az eredménye: egy cetli névvel és telefonszámmal a zsebemben...
Alvás du.-ig, majd valamilyen emberi fejformát próbáltam magamra ölteni...
És: hívjuk fel a kedves cédulást, pár perc erejéig... a pár percből közel 2 órás beszélgetés lett...
Eddigiek szerint találkozó holnap...
Nemsokára kezdek készülődni az esti bulira (PURE) , és még a telefonszámos srácnak is megígértem hogy lehet benézek hozzá a Dokkolóba...
(utólagos megjegyzés - nem lett az egészből semmi...értem ezalatt a telefonszámos srácot)
Már egyelőre ennyit...
Friday, August 19, 2005
Lassan hazafelé...
Lassan elindulok hazafelé, itthagyom az irodát, sajnos az elmúlt hetet nem hagyhatom itt...
Rövid összegzés:
- az MP3-lejátszóm beadta az unalmast
- megtörtént, amire már számítottam egy ideje, Andrissal megbeszéltük, hogy vége... erről a véleményem még szerintem később kifejtem...
- sikerült semmi értelmeset nem csinálnom ( bár a Tudatlan tündérek feljthetetlen film volt )
- és mindezek ellenére valami furcsa viselkedés kerített hatalmába... jókedvem van, egész nap... ( attól tartok ebből még nagyot fogok zuhanni... önmagamba)
Rövid összegzés:
- az MP3-lejátszóm beadta az unalmast
- megtörtént, amire már számítottam egy ideje, Andrissal megbeszéltük, hogy vége... erről a véleményem még szerintem később kifejtem...
- sikerült semmi értelmeset nem csinálnom ( bár a Tudatlan tündérek feljthetetlen film volt )
- és mindezek ellenére valami furcsa viselkedés kerített hatalmába... jókedvem van, egész nap... ( attól tartok ebből még nagyot fogok zuhanni... önmagamba)
First moments with my new blog...
First moments with my new blog, and maybe it will be the beginnig of another way... in my life....
Az első pillanatok az új bloggal, és talán egy újfajta útnak a kezdete...az életemben...
Az első pillanatok az új bloggal, és talán egy újfajta útnak a kezdete...az életemben...
Subscribe to:
Comments (Atom)