És akkor...?

Eltelt egy hét, nem írtam, nem akartam...
Régen azért írtam, mert megnyugtat...
Most újra ezért teszem...
Megismerkedtem vakaivel múlt hétvégén. Már jó ideje tudjuk, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, de csak múlt hétvégén mentünk oda a másikhoz...
Minden amit előír a papírforma, mélyen egymás szemébe nézni, megadni a számod, megkapni az sms-ét, beszélni telefonon, találkozni...
És kiderül, hogy újra beleválasztottam...
A volt pasija, akivel másfél hónapja szakított (vagy vége lett a kapcsolatuknak) most odaköltözött hozzá, és úgy tesz mintha nem történt volna semmi, minden menjen úgy, mint régen, és ő nem tudja mit tegyen: "Az idő majd eldönti..." (mondtam neki)
És ahogy kiveszem a viselkedését, döntött... kezdődik az Andrissal lejátszott játékom újra...Elnapoljuk a találkozókat, jönnek az okok-kifogások, amiket vagy elhiszek, vagy inkább (már) nem...
Érzem, hogy döntött, és elfogadom, sőt meg is értem hogy az ismeretlen helyett azt választja, amit már ismer.. Csak akkor ezt közölhetné velem is... Megtörtént már nem egyszer...És akkkor...? Az élet megy tovább...

Igaz, kicsit már kezdem hülyén érezni magam, hogy mostanában csak ilyen eseteket fogok ki, de idővel ezen is túlteszem magam... ha ő nem választ, akkor én teszem...

Egy újabb "szétzúzom-magam" este...

Tegnap este elmentem bulizni, jó kérdés miért, jól akartam magam érezni... meg egy kicsit elmenekülni a kérdéseim elől...
Este még chateltem, és kaptam egy kérdést Andris egyik barátjától: "Akkor miért játszottátok el, azt hogy együtt vagytok? (Ez arra a mondatomra volt a reakció, hogy mondtam, hogy én ezt már egy ideje éreztem, hogy ez lesz...)

Miért játszottuk el? Talán azért, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy mi is képesek vagyunk egy kapcsolatra? Hogy túl tudunk lépni a saját magunk korlátoltságán, és egy kiadós szex után nem futamodunk meg az esetleges következményektől? Vagy csak azért, mert jól tudjuk, hogy már unjuk a "versenyt" , jó lenne most már a "kispadról" figyelni az eseményeket... vagy csak jó volt mindkettőnknek, hogy egymás mellett ébredtünk...

Sikeresen megfutamodtam, és fergetegeset buliztam. Találkoztam Zoliékkal az Action-ben, és átmentünk az Angyalba, ahol péntek ellenére jó buli volt... ( annak ellenére hogy megfogadtam az Írisszel való közös péntek esti buli után, hogy én oda le nem megyek még egyszer pénteken)
A zene is elment, és még emberek is voltak ...
És persze Zoli "hangulatjavítója"...
Reggel 5 körülig tartott a tombolás, aminek az eredménye: egy cetli névvel és telefonszámmal a zsebemben...
Alvás du.-ig, majd valamilyen emberi fejformát próbáltam magamra ölteni...
És: hívjuk fel a kedves cédulást, pár perc erejéig... a pár percből közel 2 órás beszélgetés lett...
Eddigiek szerint találkozó holnap...
Nemsokára kezdek készülődni az esti bulira (PURE) , és még a telefonszámos srácnak is megígértem hogy lehet benézek hozzá a Dokkolóba...
(utólagos megjegyzés - nem lett az egészből semmi...értem ezalatt a telefonszámos srácot)

Már egyelőre ennyit...

Egy kis javítás...

Most már az időzóna is javítva :D

A.

Egy kép, még a régi munkáim közül...

Lassan hazafelé...

Lassan elindulok hazafelé, itthagyom az irodát, sajnos az elmúlt hetet nem hagyhatom itt...

Rövid összegzés:
- az MP3-lejátszóm beadta az unalmast
- megtörtént, amire már számítottam egy ideje, Andrissal megbeszéltük, hogy vége... erről a véleményem még szerintem később kifejtem...
- sikerült semmi értelmeset nem csinálnom ( bár a Tudatlan tündérek feljthetetlen film volt )

- és mindezek ellenére valami furcsa viselkedés kerített hatalmába... jókedvem van, egész nap... ( attól tartok ebből még nagyot fogok zuhanni... önmagamba)

First moments with my new blog...

First moments with my new blog, and maybe it will be the beginnig of another way... in my life....

Az első pillanatok az új bloggal, és talán egy újfajta útnak a kezdete...az életemben...